Nagyon sok szülő, gyerek szerint nem igazán hatékony és más adatok is ezt támasztják alá. A 25-64 év közötti korosztályt tekintve a lakosság 37 %-a tud legalább egy idegen nyelvet. Ez sajnos csak kevéssel több, mint az uniós átlag fele, ami 66%. Ezek a felnőttek többnyire 4-8 éven keresztül tanultak iskolában idegen nyelveket.
Ha a helyzet nem változik, a tanulók 45%-a nem fog bekerülni a felsőoktatásba 2020-tól, mivel akkor már a felvételi követelmények közé lép a nyelvvizsga megléte.
Vajon miért csak ilyen kevesen rendelkeznek nyelvvizsgával?
Nincsenek megfelelően képzett nyelvtanárok?
A középiskolai nyelvtanárok egyetemi végzettséggel rendelkeznek, tehát a képzettséggel hivatalosan minden rendben van.
A nagy csoportlétszámok az okai?
Mivel az idegen nyelvet már csoportbontásban tanítják, így ez sem lehet gond, habár nem mindegy, hogy egy csoportban 8-10 fő van, vagy 16-18. Ahhoz, hogy mindenki szóhoz jusson, fontos a kis csoport.
A nyelviskolában tanító tanárok többet tudnak a közoktatásban lévőknél?
Meggyőződésem, hogy nem. Tapasztaltam mindkettőt. Inkább a tanulók motivációi eltérőek, ez pedig a tanuláshoz való hozzáállásukat is meghatározza. És már megint itt az a bizonyos pénz. Amiért fizetünk, az biztosan értékes.
Alacsonyak az óraszámok?
Sok esetben heti 3 órában tanulnak idegen nyelvet a diákok. Ez nem túl magas, persze vannak emelt szintű osztályok is. Vajon ott több nyelvvizsga születik? Sok esetben igen, de vajon mi az elfogadható arány? Az úgynevezett nyelvi előkészítő évfolyammal induló osztályokban, ami 5 éves képzést jelent, jóval magasabb az óraszám. Első éven heti 15 óra a választott nyelvből. Itt a képzés végére az osztály 80 %-ának rendelkeznie kell(ene) középfokú nyelvvizsgával. Ezt kb. másfél év múlva országosan ellenőrzik is, három év átlagát tekintve. Ettől teszik ugyanis függővé –előre láthatólag- a képzés folytatásának lehetőségét.
Nem jók az általános iskolai alapok?
Sok esetben nem, mert ott még hatványozottabban jelentkezik az a jelenség, hogy nem mindenki akar gimnáziumban tovább tanulni, majd egyetemen, főiskolán, ezért nem azonos a tanulók motivációja, és tanulni akarása. A középiskolában sokszor újrakezdik az alapoktól. Vannak jó alapok is, szerencsére, mert ismerek olyan általános iskolát is, ahol a tagozatos diákok nagy része már 8. végén legalább szóbeli középfokú nyelvvizsgát tesz. Egyébként ezeket a diákokat vonzó középiskolák is könnyebben tudnak jó eredményeket elérni a későbbiekben.
A fővárosi iskolákban tanító tanárok jobbak, képzettebbek a vidéken tanítóknál?
Lehet, hogy több továbbképzési lehetőségük van, vagy egymástól is többet tanulhatnak? Lehet, hogy a fővárosi iskolákban több digitális tábla van, és internet elérhetőség az osztálytermekben? Meglehet, de azok a nyelvtanárok is ugyanazokon az egyetemeken tanultak, mint a vidéken tanítók. A társadalom összetétele azonban eltérő. Vajon a vidéki diákokat is ugyanolyan hatékonyan tudnák tanítani, mint a fővárosiakat? Sajnos ez költői kérdés marad, azt gondolom. Nem biztos, hogy a legjobb iskolákban a „hozzáadott érték” is a legjobb.
És még egy sor egyéb kérdés is felmerül bennem:
Hogyan lehet nyelvvizsgát követelni a diákoktól, ha a tankönyvek, amelyekből többnyire oktatnak nem a B2-es nyelvvizsga szintnek megfelelő, illetve nem konkrét nyelvvizsgára felkészítő könyvek? Persze ebből csak akkor lehet tanítani, ha a csoportok eljutnak erre a szintre.
Hogyan lehet megmagyarázni azoknak a diákoknak a nyelvtudás fontosságát, akik otthon ennek semmi jelét nem látják? Például a kisebb falvakban, szegényebb megyékben élő családokban nem tudnak a szülők példát mutatni.
Hogyan lehet tudatosítani a tanulókkal, hogy az idegen nyelv nem csak egy tantárgy az iskolában a sok közül? Ha ugyanis így tekintenek rá, akkor eszerint is fognak tanulni rá. Ez pedig nem igazán hatékony. A nyelvet talán készségtárgyként kellene kezelni, nem közismereti tárgyként, ahol nagyon apró lépésekkel lehet előre haladni. A készség pedig nem alakulhat ki egyik percről a másikra, csak sok-sok gyakorlás eredményeként.
Miért járnak sokan külön tanárhoz iskola után, ha azokat az órákat is az iskolákban tanító pedagógusok tartják? Nem lenne egyszerűbb az iskolában tőlük tanulni? Ja, hogy nálunk semminek nincs értéke, amiért nem fizetünk?
Nem kellene esetleg a nyelvtanároknak is több esélyt adni, hogy külföldön, anyanyelvi környezetben gyakorolhassák a tanított idegen nyelvet? Véleményem szerint évente kellene erre lehetőséget biztosítani. Mint ahogy a gyerek is az otthon látott példát tudja leginkább követni, a tanár is azt tudja jól és hitelesen továbbadni, amit egy anyanyelvi környezetben megtapasztal.
Hamarosan befejeződik egy országos felmérés ebben a témában, s remélem, mielőbb megismerhetjük az eredményét. Ez alapján pedig megalkothatják az iskolai nyelvoktatás stratégiáját.
Te mit gondolsz erről a témáról? Vannak válaszaid, vagy inkább csak a kérdések gyűlnek?
Inspiráló cikkek:
https://index.hu/belfold/2017/06/22/most_talan_kiderul_mi_a_baj_az_iskolai_nyelvoktatassal
https://index.hu/belfold/2016/03/03/ha_igy_marad_a_diakok_fele_a_felvetelirol_sem_almodhat
https://www.ofi.hu/tudastar/mire-kepes-iskolai
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.